Utazás észlelőtől észlelőig

A társadalmi csapadékmérő hálózat létszáma évről-évre csökken, mint az Nagy József előadásában is elhangzott az október 22-én megrendezett II. MET-ÉSZ találkozón. A modern kor egyik átka, hogy egyre nehezebb olyan elhivatott észlelőt találni, aki becsülettel tudja vállalni a rendszeres és pontos mérést. Ez az írás azonban pont ennek ellenkezőjét igazolja. Reméljük észlelőink örömmel fogadják e beszámolót és megerősítést nyer bennük, hogy az észlelőhálózatunk tagjaként egy különös család részei, másokat pedig arra ösztönöz, hogy bátran vállalják a csapadékmérés nemes feladatát!

Kissé ködös reggelre ébredtünk november 24-én, így indult útnak Gede Péter hálózati ellenőr és Kiss Márton állomásvezető, MET-ÉSZ moderátor, hogy felkeresse azon észlelőinket, ahol észlelőváltás lesz és azokat, akiknél új csapadékmérő állomás létesül.

Első megállónk Huszár József kollégánknál volt, Rábagyarmaton. Nem sokkal a déli (12 UTC) főterminus előtt érkeztünk (1. kép).

Az észlelés és kávé, sütemény után rátértünk az adminisztrációra, hiszen Farkasfán csapadékmérő állomást létesítettünk. A levegőkörnyezeti méréseket Huszár József és Völker József, a Szentgotthárd-Farkasfai volt Radarmeteorológiai Obszervatórium munkatársai végzik, melyhez csapadékmérés is társul. Így kézenfekvő volt hivatalossá tenni a mérést, hogy az adatok ne vesszenek el. Rábagyarmat után Farkasfára robogtunk ahol, ellenőriztük a csapadékmérőt. További utunk Bánokszentgyörgyre vezetett, a gödrös zalai utakon. Mivel erős késésben voltunk, határozottan összerázódott a kétfős csapat.

Bánokszentgyörgyön Farkas Lászlóné, Piri néni 2000 júniusában vette át a csapadékmérést, most megromlott egészségi állapotára tekintettel mondott le arról a feladatról, amit 16 éven át magas színvonalon látott el. Bánokszentgyörgyön a csapadékmérő állomás 1913. augusztus elsején létesült, azóta adják egymásnak a stafétabotot az észlelők. Piri néni is keresett utódot, mégpedig Gara István személyében, aki az erdészet munkatársa, így a természet szeretete nem áll távol tőle. Előző észlelőnknek megköszöntük a munkát, az új észlelőnek pedig hasonló lelkesedést kívántunk az észlelések folytatásához (2. kép).

Utunkat egy régóta ismert MET-ÉSZ észlelő felé folytattuk, akinél új csapadékmérő állomás létesült. Néhány dombra fel és le, majd megérkeztünk Pákára, Rumi László portájára. Rumi László 2013 márciusában regisztrált MET-ÉSZ rendszerünkbe, melynek azóta is megbízható, rendszeresen jelentő tagja. Amatőr meteorológus körökben Páka, mint bázishelyszín működik a Dél-Zalában folyó mérésekhez. Nála mindig megpihenhet a fáradt látogató. Műszerkertjében a csapadékmérő mellett több más műszert és webkamerát is találunk. Mindezek elhivatottságát és szakmaszeretetét jelzik, így a legjobb helyre került a csapadékmérő műszer. Még fent a szőlőhegyen, a Csokmán is van adatgyűjtő elhelyezve: hiszen mindannyian tudjuk, hogy kis területen belül is nagy hőmérsékleti eltérések mutatkoznak a dombokkal és völgyekkel szabdalt területeken. Pákán ezidáig nem volt hivatalos mérés, december elsejétől azonban már itt is jelen van az Országos Meteorológiai Szolgálat (3. kép).

Lacinak jó munkát kívántunk és már irányba is vettük új célunkat: Iregszemcsét. Itt sem a távoli ismeretlenbe utaztunk, hiszen Turós Ildikó, az egyik leglelkesebb MET-ÉSZ észlelőnk várt minket. A MET-ÉSZ találkozón jelentkezett, hogy akár hivatalos keretek között, csapadékmérő állomásként is folytatná a munkát. Iregszemcsén 1934. november elsején létesült az első állomásunk, ami nem sokkal később klímaállomássá nőtte ki magát, mely egészen 2003-ig működött. 1997-től automata meteorológiai állomás is működik a Tolna megyei településen. Mivel nagy múltra tekint vissza az iregszemcsei meteorológia észlelés, ezért örömmel vettük Ildikó jelenkezét, hiszen ismét hiteles feljegyzések állnak majd rendelkezésre olyan vizuálisan megfigyelhető elemekről, mint köd, pára, zivatar valamint a csapadék formája, illetve a lehullott hó vastagsága (4. kép).
A település különös névének eredetéről az alábbiakat tudtuk meg Ildikótól: „Ireg első említése 1263-ból ismert. A település 1938-ban jött létre Felsőireg és Szemcséd egyesítésével. Az egyesített falu neve kezdetben Felsőireg volt. Az Iregszemcse név 1940. január 21-től kezdve létezik.”

Iregszemcsén már kövér sötétség uralta a tájat, így november 24-i napunkat lezártuk egy vacsorával egy siófoki gyorsétteremben majd szállásunkra mentünk a Siófoki Viharjelző Obszervatóriumba.

November 25-én reggel, mivel a Balaton már nem csábított minket, újabb csapadékmérő állomás szervezésre adtuk fejünket. Hock Zsolt visszatérő vendége a siófoki állomásnak, hiszen az általa mért csapadék adatokat rendszeresen összeveti az ott mért adatokkal. A parton gyakran erős szél fúj, ami a csapadék mérését megnehezíti. Az évek során azt tapasztalta, hogy a parttól távolabb több csapadékot rögzít a Hellmann-rendszerű csapadékmérő. A siófoki kollégák is ajánlották Zsoltot, így csapadékmérő állomást szerveztünk nála, a Viharjelző Obszervatóriumtól mintegy 2 km-re, Siófok belvárosában.

Zichyújfaluban, a Velencei-tótól délre végzi a csapadékmérést Fehér Lajosné, Irén néni. Elmesélte, hogy 1973 szeptemberében jártak arra kollégáink, akik felkérték a csapadékmérésre. Azóta is napról-napra kémlelte az eget, mérte az esőt, a havat. Irén néni talált egy új észlelőt maga helyett, Dala Imre személyében, így azt a döntést hozta, hogy leköszön a posztról és nyugdíjas éveit kötetlenebbül folytatja. Zichyújfaluban 1947 szeptembere óta folyik a hivatalos mérés, így Szolgálatunk is feltétlen szeretné megtartani az állomást. Az új észlelő már jelentős előképzettséggel rendelkezett, hiszen korábbi munkahelyén is foglalkozott meteorológiai mérésekkel, így állíthatjuk: jó kezekbe került a mérés. Ismertettük a MET-ÉSZ rendszert, így hamarosan innét is érkezik majd adat. Új észlelőnket elláttuk szabványos csapadékmérő oszloppal és kosárral is. Az eddig használatos oszlopot Irén néni férje készítette, mely az előírt 1 méteres magasságnál mintegy 50 cm-rel magasabban volt (5. kép).

Utunkat a Velencei-tó túloldalán, de még szintén Fejér megyében folytattuk. Lovasberény állomásunk 1953 júniusában létesült. Az észlelők utcája a Kossuth utca, 63 éve itt folyik a mérés. Az állomás eddigi tulajdonosa Papp Lajosné, Éva néni volt, aki megromlott hallása miatt kényszerült megválni a mérésektől, észlelésektől (6. kép). Utóda Polereczky Orsolya lett, aki a mérésekben és a MET-ÉSZ adatküldésben nagyban számít Máté fiára (7. kép).

Lovasberénynek búcsút intve hazafelé vettük az irányt. Eddigi észlelőinknek köszönjük munkáját és azt a kitartó lelkesedést, amivel éveken át segítették a meteorológia ügyét. Új észlelőinknek hasonló kitartást kívánunk ehhez a ritka megbízatáshoz. Legyen szemük előtt az a munka, melyet elődeik végeztek, még akkor is, amikor a reggeli mérést hóban, fagyban, szélben vagy más viszontagságos körülmények között körülmények között végzik!

Az Országos Meteorológiai Szolgálat számít a munkájukra.