A globális éghajlati állapot 2020-as helyzetéről megjelent WMO állásfoglalás a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok által (így az OMSZ által is) szolgáltatott éghajlati adatokra, információkra épül, ezeken kívül elismert kutatók, tudományos intézmények adatait, kutatási eredményeit tartalmazza. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének különböző ügynökségei is hozzájárultak adatokkal a riporthoz. A jelentés hiteles információkat nyújt a politikai döntéshozók számára az éghajlatvédelmi intézkedések megalapozásához.
A WMO jelentés szerint. 2020 a három legmelegebb év egyike volt. Az elmúlt hat év – beleértve 2020-at is – az eddigi legmelegebb hat év volt. A fő üvegházhatású gázok (CO₂, CH₄ és N₂O) koncentráció növekedése folytatódott 2020-ban, annak ellenére, hogy a kibocsátás átmenetileg csökkent a COVID-19 járvány nyomán hozott intézkedések hatására.

A globális éghajlati állapot 2019-es helyzetéről megjelent WMO állásfoglalás a nemzeti meteorológiai és hidrológiai szolgálatok által (így az OMSZ által is) szolgáltatott éghajlati adatokra, információkra épül, ezeken kívül elismert kutatók, tudományos intézmények adatait, kutatási eredményeit tartalmazza. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének különböző ügynökségei is hozzájárultak adatokkal a riporthoz. A jelentés hiteles információkat nyújt a politikai döntéshozók számára az éghajlatvédelmi intézkedések megalapozásához.

A Meteorológiai Világszervezet (WMO) legújabb éghajlati értékelője szerint 2018-ban a globális felszínhőmérséklet 0.99 ± 0.13 °C fokkal haladta meg az iparosodás előttit (1850–1900). 2018 a negyedik legmelegebb, 2015–2018 pedig a legmelegebb négy év volt eddig a kiterjedt mérések kezdete óta. 2018-ban a közel 62 millió embert érintő természeti veszélyek nagy része szélsőséges időjárási és éghajlati eseményekhez kötődött. Az árvizek érintették 2018-ban is a legtöbb embert, több mint 35 milliót.

Jubileumi kiadvány az idei, ugyanis 25 éves a Meteorológiai Világszervezet (WMO) jelentéseinek sora. A WMO éves jelentése hiteles információkkal szolgál a globális éghajlatról és a jelentős időjárási és éghajlati eseményekről világszerte. A párizsi megállapodás hatályba lépésével az ebben a kiadványban, és a WMO üvegházhatású gázokról szóló közleményében közölt információknak nagyobb a jelentősége, mint eddig bármikor. Ezek az értékelések kiegészítik a hat-hétévente megjelenő IPCC jelentéseket.

A 2015-ös év számos országban és globálisan is rekord melegnek bizonyult, 0,76 ± 0,09 °C fokkal haladta meg az 1961–1990-es időszak átlagát. A 2015-ös év a szárazföld feletti globális átlaghőmérséklet szempontjából összehasonlítható az eddigi legmelegebb évekkel: 2005, 2007 és 2010, míg a tengerfelszín feletti globális átlaghőmérséklet megegyezik a 2014-es rekorddal. Az előbbi kettő kombinációja miatt bizonyult rekord melegnek globálisan a 2015-ös év. Extrém intenzív hőhullámok jelentkeztek a Föld különböző részein, ami ezrek halálához vezetett Indiában és Pakisztánban. A rekord nagy mennyiségű csapadék áradásokat okozott, ami több tízezer embert érintett Dél-Amerikában, Nyugat-Afrikában és Európában. Dél-Afrikában és Brazíliában tovább súlyosbodott a már több éve tartó aszályhelyzet. Sok időjárási és éghajlati eseményben felfedezhető az év vége felé kialakult erős El Niño hatása.

A globális átlagos felszínhőmérséklet rekord magas volt 2014-ben, 0,57 ± 0,09 °C fokkal haladta meg az 1961–1990-es időszak átlagát. Európában a legmelegebb év volt 2014 a kiterjedt műszeres megfigyelések kezdete óta. Afrikában is az átlagosnál magasabb hőmérsékleteket mértek szinte az egész földrészen, Ausztráliában pedig a harmadik legmelegebb év volt a tavalyi. Észak-Amerika keleti fele volt az egyetlen térség, ahol az éves középhőmérséklet elmaradt az átlagostól. 2014-ben, globálisan, 78 trópusi ciklon formálódott, ez kevesebb, mint az 1981–2010-es évek 89-es átlaga. Az üvegházhatású gázok, a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid koncentrációja tovább emelkedett. 2013-ban (a 2014-es adatok még nem álltak rendelkezésre az értékelés készítésekor) a szén-dioxid koncentrációja 396,0 ± 0,1ppm volt, ami 40%-kal haladta meg az iparosodás előtti állapotot. A legnagyobb egyik évről a másikra történő növekedést mértek 2012-ről 2013-ra az 1984–2013 időszakban a szén-dioxid koncentráció tekintetében.

Az éghajlat változékonyságának és a klímaváltozásnak a drámai hatása 2013-ban is érezhető volt a világ minden táján. A "WMO állásfoglalás az éghajlat 2013 évi állapotáról" című kiadvány egy pillanatképet ad a globális éghajlati állapotról az elmúlt évben, bemutatja a globális és a regionális trendeket, és kiemeli az év legjelentősebb rendkívüli időjárási eseményeit. A 2013-as értékelő kiadvány nyelve angol, a korábbi évek értékelései magyar nyelvűek.

A Jeges-tenger rekord jégvesztesége augusztus-szeptemberben 18%-kal volt a 2007-es, 4,17 millió km²-es, eddigi rekord alatt - szintén egy egyértelmű és riasztó jele a klímaváltozásnak. A 2012-es év sok más szélsőséget is hozott, mint például aszályok és trópusi ciklonok. Az éghajlat természetes változékonysága mindig is eredményezett ilyen szélsőségeket, de az extrém időjárási és éghajlati események fizikai jellemzőit egyre inkább a klímaváltozás alakítja. Mivel például a globális tengerszint most 20 cm magasabb, mint 1880-ban volt, a Sandy hurrikánhoz hasonló viharok több partmenti áradást okoznak, mint egyébként okoznának.

Bár a globális felszíni középhőmérsékletek 2011-ben nem érték el a 2010-es év rekordot állító értékeit, a La Nina években észlelt értékek közül a legmagasabbak voltak. A 2011-ben mért 14 °C-os globális átlaghőmérséklet a becslések szerint 0,40 °C ± 0,09 °C-kal haladta meg az 1961-1990-es éves átlagot. Ezzel a 2011-es év a 11. legmelegebb év lett az 1880-ig visszanyúló feljegyzésekben. Számos éghajlati szélsőséget, különösen csapadék-szélsőségeket figyeltek meg a világban. Több, az elmúlt 60 év legerősebb La Nina eseményével összekapcsolható szélsőségnek volt komoly hatása világszerte.