A tél első két hónapjában tavasziasan enyhe és a késő őszre jellemző borongós, párás, nyirkos időszakok váltakoztak hazánkban. Az igazi téli hideg csak februárban köszöntött be, de ekkor sem voltak olyan mértékű fagyok, amik hótakaró nélkül ártottak volna az őszi vetéseknek. Ezt követően a mezőgazdaság számára kedvező, meleg, csapadékos hónappal kezdődött a tavasz, majd a szeszélyes április kemény szállított fagyot és nyárias meleget egyaránt hozott. A tavasz utolsó hónapjában pedig hűvös, a szokásosnál szárazabb, de napfényben szegényebb időjárás állította kihívások elé a gazdákat. A júniust egyre fokozódó aszály jellemezte, majd júliusban károkozó viharokkal érkező hidegfrontok vetettek véget a forró, száraz időszakoknak, és bár gyakran öntöztek záporok, ezek területi eloszlása rendkívül egyenetlen volt, és a legszárazabb területekre az augusztus sem hozott számottevő csapadékot, ami javította volna a terméskilátásokat. Szeptemberben nyárias, novemberben pedig télies időjárás is színesítette az idei őszt, ami többször is szélsőségeket hozott. Csapadék gyakran nem akkor és nem ott hullott, amikor és ahol igazán szükség lett volna rá és korán jöttek az első fagyok is.

A HungaroMet Nonprofit Zrt. mérései alapján a 2025-ös ősz középhőmérséklete országos átlagban 0,8 fokkal meghaladta az 1991–2020-as éghajlati normált. A meleg szeptembert követően az átlag körül alakult a hőmérséklet. Csapadék tekintetében az év utolsó évszaka is száraz volt, csak novemberben hullott a szokásosnál több csapadék.

Az idei tavaszi, nyári félévet száraz, zivatarokban szegény időjárás jellemezte. Az aszályos nyár után a megszokott bőséges, őszi csapadék sajnos hetekig váratott magára. November második felében kezdődött a változás, csapadékosabbra fordult az idő. Az ősz első, hosszan tartó hideg légpárnás időjárási helyzetének november 17-én egy markáns hidegfront vetett véget, amelynek előterében – novemberben nem megszokott módon – intenzív zivatarok fejlődtek. A zivatarok láncba szerveződve szelték át az Alföldet károkozó szélrohamok kíséretében. A tanulmány célja rávilágítani arra, hogy bár novemberben hazánkban viszonylag ritkán fordulnak elő zivatarok (különösen károkozó intenzitásúak), a légköri feltételek együttes fennállása még az őszi, konvektív szempontból kevésbé aktívnak tartott periódusban is kedvezhet heves időjárási események kialakulásának [1].

Trópusi viharok hatása 2025 őszének szélsőséges európai időjárására.

2025 szeptemberében és októberében két, ebben az időszakban szokatlanul heves vihar csapott le Európára. Először az Ibériai-félszigethez érkező légörvény, a korábban trópusi viharként is bejegyzett Gabrielle ciklon maradványa okozott rendkívüli csapadékot és szélvihart. Néhány nappal később Nyugat-Európán söpört végig egy ugyancsak volt hurrikánra, a Humberto-ra visszavezethető viharciklon, amelyet Amy névre kereszteltek. A két pusztító jelenségben az a közös, hogy mindegyik hátterében a trópusokról jövő hatások, korábbi hurrikánok álltak [1].

A HungaroMet Nonprofit Zrt. mérései alapján a 2025-ös nyár középhőmérséklete országos átlagban 1,2 fokkal meghaladta az 1991–2020-as éghajlati normált, amivel a hetedik legmelegebb 1901 óta. Több hőhullám is kialakult a nyáron, júliusban a mért legmagasabb hőmérséklet meghaladta a 40 fokot is. Csapadék tekintetében az évszak nagyon száraz volt, a legszárazabb júniust követően a júliusi és augusztusi csapadékmennyiség is elmaradt a szokásostól, ami összességében a tizedik legszárazabb nyarat eredményezte a XX. század kezdetétől.

Egy rendkívül hosszú száraz, a végén pedig forró periódust követően 2025. július 7-én, majd július 8-án heves zivatarok pusztították végig az országot. A Katasztrófavédelem tájékoztatása szerint elsősorban Bács-Kiskun, Békés, Csongrád-Csanád, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben és a fővárosban voltak a legnagyobbak a viharkárok. A heves zivatarok miatt még a Liszt Ferenc repülőteret is le kellett zárni egy időre [1]. A vihar első napján a Nyíregyháza melletti Napkoron, Tiszavasvári közelében és Balatonfüreden 130 km/h-t, a kimagasló budapesti János-hegyen 137 km/h mértek a HungaroMet Zrt. hitelesített műszerei. Az országban összesen 11 helyen regisztráltak 110 km/h feletti széllökéseket, minden esetben zivatarokhoz köthetően. A második napon a heves zivatarok elsősorban az ország délkeleti-keleti területeit érintették, Debrecen térségében ugyancsak 130 km/h-s széllökést okozott egy szupercellás zivatar. A viharkárok mellett főként a második napon többfelé jelentős (30-40 mm), néhol 50 mm-t is meghaladó csapadék hullott, enyhítve a súlyos aszályt.

A Kékszalag vitorlásverseny a Balaton talán legpompásabb ünnepe. A nagyközönség számára különleges látványt jelent, a hazai vitorlázó társadalom számára a legnagyobb kihívásnak számít, a rendezők és a versenyt biztosítók pedig felelősségteljes feladatként élik meg. A verseny egyik legfontosabb főszereplője azonban az időjárás. A HungaroMet Zrt. (korábban Országos Meteorológiai Szolgálat) Siófoki Viharjelző Obszervatóriumából sok éve történik a verseny meteorológiai biztosítása. Az internet adta lehetőségekkel élve évek óta külön oldal tájékoztatja a hajósokat a szél alakulásáról, illetve a verseny végén egy összefoglaló is készül az adott verseny időjárásáról. Alábbiakban a 2016 és 2024 közötti Kékszalag verseny időjárási összefoglalóit közöljük "vágatlanul". Az írások részletességükkel, vagy éppen rövidségükkel tükrözik az adott verseny "légkörét", a meteorológia oldaláról nézve.

"Zivatarok a Balatonnál" – ismeretterjesztő tanulmánysorozat 5. rész

Manapság egyre gyakrabban olvashatunk arról, hogy Európa tengerei felett a zivatarfelhőkből a vízfelszínig lenyúló igen látványos, örvénylő vízoszlop, úgynevezett víztölcsér jön létre. A jelenség különösen gyakori a Földközi- és a Fekete-tengeren, de az Atlanti-óceán partvidékén, illetve az Északi- és a Balti-tengeren is többször előfordul. A víztölcsérek nyáron és ősszel a leggyakoribbak, kialakulásuk ugyanis a meleg tengervíz feletti zivatarokhoz kötődik. A tengerek hőmérsékletének emelkedésével egyre gyakoribbá váltak az elmúlt évtizedekben, különösen a Mediterrán térségben. Víztölcsérek azonban nem csak tengerek felett jönnek létre, Közép-Európa második és harmadik legnagyobb állóvizén, a Genfi-tavon és a Bodeni-tavon is visszatérő jelenségek. Ez alapján jogosan merül fel a kérdés, vajon mi a helyzet Közép-Európa legnagyobb tavánál, a Balatonnál?

"Zivatarok a Balatonnál" – ismeretterjesztő tanulmánysorozat 4. rész

A balatoni zivatarok távolról szemlélve nagyon látványosak lehetnek, közelebbről nézve azonban inkább a veszélyes oldalukat mutatják meg. Egy zivatarhoz a villámlás mellett jégeső, intenzív csapadékhullás és viharos szél is társulhat. A nyári félévben a nagy balatoni viharok egy jelentős részéért a zivatarfelhők a felelősek, továbbá szinte minden zivatar esetén megvan a lehetőség viharos szél kialakulására. Így zivatar idején rendre a legmagasabb, másodfokú viharjelzés van érvényben a Balatonon. A vízen tartózkodók számára a legnagyobb veszélyt a zivatarokból fújó szél és a villámcsapás jelenti, így ez a tanulmány elsősorban ezekkel a jelenségekkel foglalkozik. Áttekintjük, hogy milyen tényezők határozzák meg a zivatarfelhőből fújó szél erősségét, illetve ez a szél milyen nehézségeket okoz a vízen. Bemutatjuk azt is, hogy miért alakulnak ki a villámok, milyen típusaik vannak és miért fordulhat elő villámcsapás a záporesőtől távolabbi területeken is.

2025. június 3-án a kora délutáni órákban egy zivatarvonal érte el Magyarország nyugati határait. A Szentgotthárdnál belépő összeáramlási vonalban jól elkülönült két zivatarcella, amelyek méretüknél, mozgásuknál és formájuknál fogva is szupercellás jegyeket mutattak. Ez a két cella vonult végig a Dunántúl középső részén, a Balaton térsége felett, sokfelé okozva viharos szelet, jégesőt és rövid ideig tartó, de nagyon intenzív csapadékot.

A HungaroMet Zrt. mérései alapján a 2025-ös tavasz középhőmérséklete országos átlagban 0,5 fokkal haladta meg az 1991–2020-as éghajlati normált. A hűvös május és két komolyabb tavaszi fagyokkal járó hét mellett több tartósan átlag feletti hőmérsékletű időszak is volt, amik összességében a szokásosnál kissé magasabb hőmérsékletű tavaszt eredményeztek. A száraz telet követően a tavasz csapadékösszege országos átlagban a normál mennyiségnek felelt meg, a csapadéknak viszont mintegy fele márciusban hullott, amit szárazabb április és május követett.

"Zivatarok a Balatonnál" – ismeretterjesztő tanulmánysorozat 3. rész 

Miután már megismertük a balatoni zivatarok kialakulásának hátterét és különböző típusait (1. rész), illetve bemutattuk azt is, hogy a Balaton és a Bakony milyen hatással vannak a zivatarokra (2. rész), most végig fogjuk követni egy zivatarfelhő fejlődését a Balaton térségében. Bemutatjuk, hogy néz ki a zivatarfelhő, milyen fejlődési szakaszokon megy keresztül és milyen felhőformációk társulnak hozzá. És nem csak azt nézzük meg, ami kívülről látható belőlük, hanem egy, a Siófoki Viharjelző Obszervatórium szuperszámítógépén futtatott meteorológiai modell (WRF), illetve radarmérések segítségével a belsejükbe is bele tudunk nézni – áttekintjük, hogy milyen meteorológiai, felhőfizikai folyamatok játszódnak le egy zivatar életciklusa során.

"Zivatarok a Balatonnál" – ismeretterjesztő tanulmánysorozat 2. rész

A tanulmánysorozat 1. részében [1] bemutattuk, hogy mik azok a zivatarok, milyen fő típusaik fordulnak elő a Balatonnál, illetve mi az a három összetevő, ami meghatározza a kialakulásukat. Ebben a részben arra fókuszálunk, hogy a Balaton térségében a helyi hatások hogyan módosítják ezt a három tényezőt, ezáltal hogyan támogatják, vagy éppen lehetetlenítik el a zivatarok fejlődését. Ennek ismeretében pontosabban megérthetjük, hogy miért pont ott és akkor alakulnak ki a zivatarok a Balaton környékén. Szó lesz többek között a Bakonyban kialakuló zivatarokról, a Balaton felett vagy éppen a tó partján kipattanó zivatarcellákról, de arról is, hogy a Balaton valóban "lehúzza"-e a zivatarokat.

"Zivatarok a Balatonnál" – ismeretterjesztő tanulmánysorozat 1. rész

Ismeretterjesztő sorozatunk célja, hogy minél több érdekes, hasznos információt bemutassunk a Balaton vidékén előforduló zivatarokról. Olyan ismereteket szeretnénk átadni, amelyek nem csak egy meteorológus számára lehetnek érdekesek. Ezt a tanulmánysorozatot ajánljuk mindenkinek, aki érdeklődést mutat a természetben zajló folyamatok háttere iránt, vagy aki nem csak napsütésben, hanem viharos időben is kedveli a Balatont. Mindvégig a közérthetőségre törekszünk, ezzel együtt új kutatási eredményeket is bemutatunk majd.

Harminckilenc évvel ezelőtt, 1986. április 26-án robbanás történt Csernobil város melletti atomerőmű 4-es blokkjában. Egy balul sikerült kísérlet során a reaktor instabillá és irányíthatatlanná vált, a fejlődő hő előbb gőzrobbanást okozott, majd tűz keletkezett. A reaktorban lévő több száz tonna grafit napokon keresztül magas hőmérsékleten égett, és május 6-ig több tonna radioaktív elem került a légkörbe. A rádióaktív anyagok terjedését ezután a légköri folyamatok határozták meg, Európa számára meglehetősen szerencsétlen módon. Az általában nyugatias alapáramlás helyett egy Fekete-tenger felett kialakult ciklon szélrendszere a baleset kezdetén északi irányba szállította a szennyező anyagot, így először a skandináv országok vették észre, hogy valami történhetett a Szovjetunióban. Két nappal később még rosszabb lett a helyzet, akkor már közvetlenül Ukrajna irányából sodródtak a sugárzó részecskék térségünk fölé. A Csernobilból származó radioaktív anyagok április 30-án érték el Magyarországot. Harminc évvel később az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársai korszerű számítógépes modellekkel újraszámolták a szennyezőanyagok terjedését és a Fizikai Szemle folyóiratban közölték az eredményeket. Jelen tanulmány az ott leírtakra támaszkodik [1].

2025. április18-án hajnali 2 órakor a Bács-Kiskun-megyei Soltvadkert északi részére egy átvonuló zivatarfelhőből rendkívül erős szélvihar, heves csapadék és intenzív jégeső csapott le. A nagyon rövid idő alatt orkán erősségűre fokozódó szél házakat rongált meg, fákat tört ki, jelentős károkat okozott. Ugyanakkor a káreseményektől alig néhány kilométerre délnyugatra lévő meteorológiai mérőállomáson mindössze 7 (azaz hét) m/s legerősebb széllökést regisztrált a HungaroMet Zrt. hitelesített szélműszere. A meteorológiai háttér részletes áttekintése, illetve a helyszíni beszámolók arra utalnak, hogy egy örvénylő zivatarfelhőhöz, szupercellához kapcsolódó szélvihar, illetve nagy valószínűséggel a szupercellához kapcsolódó tornádó okozta a pusztítást.

Elmúlt teleink hóínsége felveti a kérdést, hogy az mennyire is rendkívüli, azaz hogyan viszonyul az adatok alapján ez a kevés hó az előző évtizedekben tapasztaltakhoz. Bár adott tél hóviszonyaiban az országon belül lehetnek jelentősebb különbségek, évtizedes skálán tekintve a trendek, tendenciák  hasonlóak. Tanulmányunkban a budapesti hóviszonyok alakulását tekintjük át.

Ahogyan 2024. júliusi tanulmányunkban említettük már a tavalyi év első hét hónapjában sorra dőltek a melegrekordok. Mostani elemzésünkben a 2024-es év szélsőségeit vizsgáljuk egy- és kétdimenzióban. Amint korábban beszámoltunk róla hőmérséklet szempontjából mozgalmas évünk volt, hiszen 1901 óta legmelegebbnek adódtak a február, március, július hónapok, a tél (2023/2024), tavasz és a nyár és az évi középhőmérséklet is rekordot döntött. Második legmelegebb lett az augusztus, a júniusok között ötödik lett 2024 júniusa, míg az április is befért az első tízbe a nyolcadik helyen. Csapadék adatok nem voltak rekordot döntőek, ugyanakkor egy átlagnál szárazabb évünk volt, melyben a július a hetedik legszárazabb volt, az augusztus a kilencedik legszárazabb augusztusnak adódott, míg a szeptember a tizedik legcsapadékosabb volt. A kérdés, hogy együttesen vizsgálva a hőmérséklet és csapadék adatsorokat, valóban extrém évünk volt-e?

2024 januárjában Észak-Amerikát több alkalommal is intenzív hóvihar sújtotta [1], számos nehézséget okozva a kontinensen. Az amerikai hidegbetörés következményeként az Atlanti-óceán felett keletkezett viharciklonok Európába is eljutottak és komoly károkkal jártak. Az időjárás egy évvel később szinte ismételte önmagát. 2025 januárjában az északi féltekén a tavalyihoz nagyon hasonló, szélsőségesen hideg téli időjárási helyzet állt elő. Észak-Amerikán több hullámban hóviharok söpörtek végig, majd ezt követően az Atlanti-óceánon viharciklonok sorozata alakult ki, amelyek Európa nyugati partját elérve rendkívüli időjárást okoztak. Jelen tanulmány azt mutatja be, hogy a 2025-ös januári időjárás – az egy évvel korábbihoz nagyon hasonlóan – hogyan alakította ki a szélsőséges időjárási helyzetek egymásra épülő láncolatát.

A HungaroMet Zrt. mérései alapján a 2024/2025-ös tél középhőmérséklete országos átlagban 1,3 fokkal haladta meg az 1991–2020-as éghajlati normált, ezzel sorozatban a nyolcadik enyhe tél volt hazánkban. Az évszak nagy része átlag közeli hőmérsékletű volt, januárban volt két nagyon enyhe periódus. Komolyabb hidegbetörés viszont a mostani télen sem fordult elő hazánkban. A tél nagyon száraz volt, az évszak csapadékösszege országos átlagban a szokásos mennyiség alig felét érte el. Hasonlóan kevés csapadék az idei telet megelőzően a 2016/2017-es télen volt.