HungaroMet: 2013. január 14. 15:32
Téli hangulat és felhőmegfigyelés a Pilisben
Simon André
Ez általában -10 és -2 fok közötti hőmérsékletnél történik. A víz ugyanis egyes körülmények között 0 fok alatti hőmérsékletnél is folyékony állapotban létezhet és ez a felhőkben gyakran megfigyelhető. A gyors fagyásnak köszönhetően az egyes jégkristályok között rések maradnak és a zúzmara ágakra, csokrokra hasonló alakot nyer. A fejlődése a tárgyak széloldalas részén a legerősebb. A hegyi területek a legalkalmasabbak a zúzmarafejlődésre, mivel több napon keresztül is felhőkben lehetnek. A „zúzmarás erdő” határa így összefügg a felhőalap magasságával is.
A hegyekben gyakran lokális gomolyfelhő képződés megfigyelhető. Ezt részben a hegy széloldalán „kikényszeríttet” feláramlás támogatja, részben talajhőmérséklet- és nyomás különbségek és miattuk bekövetkezett lejtők feletti áramlás. Azonban az egyik legfontosabb tényező az, hogy a hegycsúcsok és lejtők felől emelt levegő „buborékok” könnyebben labilissá válhatnak és elérhetik a kondenzációs szintet, tehát azt a magasságot, ahol a lehűlés következtében a vízgőz felhőcseppekké vagy kristályokká válik, és ahol általában a felhőalap található. A völgyekben és sík területeken a talajközeli hőmérsékleti inverzió erősen gátolja a konvektív feláramlások és gomolyfelhők kialakulását, főleg a téli időszakban. Néha a gomolyfelhők tetején „sapka” vagy lencse alakú (szakmai nyelven „lenticularis”) felhők megfigyelhetők. Ezeket a felhőket a hegyek feletti hullámos áramlása váltja ki, a felhő a hullám tetején képződik (ahol a környezeti, feláramlásra kényszerült levegő elérte a kondenzációs szintet). A gomolyfelhőkkel kapcsolatos erősebb feláramlás is akadályt jelent a környező áramlásnak, így néha a felhők önmagában is kiválthatják a hullám és a „lencsefelhő” képződését.
A képek 2013. január 12-én a Dobogókőn készültek.
OMSZ: 2013. január 14.